Epilógus

Sziasztok! :)
Igyekszem, hogy ne kelljen várnotok 2 hetet a rész érkezésével, remélem sikerül.
Sokáig gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy vége. Most felteszem az epilógust, és szünetre vonulok. Nem fogok eltűnni örökre, mindössze, csak pihenésre van szükségem, már nem vagyok megelégedve magammal, és így nem szeretnék, bármit is kiadni a kezeim közül. Ki tudja, pár hónap múlva lehet egy újabb fanfictionnel térek vissza, vagy egy novellás bloggal, ahol mindenki kap majd szerepet, de egyelőre semmiben sem vagyok biztos. Az epilógus révén nem törekedtem a hosszúságra, amit sajnálok, de remélem így is elnyeri a tetszéseteket. Az esetleges hibákért elnézést, nem volt időm kijavítani, amit hétvégén kárpótolok.
Köszönöm mindenkinek aki velem tartott, egy utolsó bejegyzést még hozni fogok.<3
Jó olvasást mindenkinek! :)
Nonci.xx

 Két évbe telt míg Zaynnek igazán sikerült elfelejtenie a múltját. Túl tudta tenni magát Perrien is, pedig tudom, hogy engem nem fog ugyanígy szeretni, mint őt. Most már tud boldogan, és önfeledten nevetni, nem zárkózik magába, és nem hagy magamra, mikor úgy dönt, hogy órákra eltűnik a szobájában.
A kilépése után, új, a saját stílusa szerint kezdett zenélni, ami meglepett, de nem negatív értelemben. A fiúkkal rendszeresen tartja a kapcsolatot, bár nem igazán találkoznak. Nekem mégis hatalmas megnyugvást nyújt, hogy ennyi idő után, most mégis jóban vannak, és újra  tudnak viták és összetűzések nélkül beszélgetni.
Ebben a két évnyi változásban az volt számomra a legnagyobb boldogság, mikor egy interjúban a barátnőjeként említett meg. Emlékszem, alig vártam, hogy hazaérjen. Az arcomról könnyek csorogtak, miközben fülig érő mosollyal ugrottam a nyakába. Alig három hét után, ténylegesen felvállalta a kapcsolatunkat. A rádiós interjúja után, három héttel, egy közös képünk ott virított az Instagram profilján. Az elkövetkezendő napokban pedig már képes volt megjelenni velem az utcán is. Megfogta a kezem, édesen maga mellé húzott, s már képes volt arra, hogy ne titkolózzon, és felvállalja, hogy ismét kapcsolatban él.
Mérhetetlenül büszke voltam rá, ahogy büszkén mosolyogva, a kezemet szorongatva, sétált velem London egy forgalmasabb utcáján.

*~ 5 évvel később *~ 

- Mihez van ma kedved? - óvatosan ül le mellém, miközben a kezét a domborodó hasamra simítja. Mielőtt válaszolhatnék, apró trappolások zavarják meg a romantikus pillanatot. Ügyesen felmászik a kanapéra, majd Zayn ölébe veti magát. Micheal már az első pillanattól kezdve féltékeny típus volt. Mindegy milyen messze volt tőlünk, ha Zayn akár csak egy puszit is adott, másodpercek alatt termett a lábunk mellett, és kezdett nyafogni, hogy egyikünk vegye fel.
- Menjünk állatkertbe! - a négy éves kis csöppség rengeteg energiával küzd, így nem esik nehezére az egész napot végig sétálnia, velem ellentétben.
- Mikey, tudod, hogy anya nem sétálhat sokat - Zayn szemében ott a megrovás, ami először kicsit megijeszt, de tudom, hogy nem gondolja komolyan, hiszen Mike is tudja ezt. - De a játszótérre lemehetünk - alkudozik, és a kicsinek egyből felcsillannak mogyoróbarna szemei. Szó nélkül mászik le Zayn öléből, majd elrohan. Értetlenül nézünk össze, de hamar választ kapunk, mikor a kisfiúnk boldogan tipeg vissza hozzánk, a kabátjában. Egyedül képes felvenni bármilyen ruhadarabot, kivéve a cipőjét. A lábbeliket Zaynie kezébe nyomja, s miután ismét felmászik a kanapéra, türelmesen várja, hogy az édesapja ráadja a cipőket. Nevetek az aranyosságukon, miközben szép lassan feltolom magam, hogy én is felöltözhessek. Mire sikerül felküzdenem a cipőimet, a kabát és a sál már meg sem kottyan. Azt hittem, mire a kilencedik hónapba érek, Zaynnek kell majd megoldania az apró gondjaimat, de valahogy mégis sikerült kitapasztalnom és megoldanom ezeket a nehéz feladatokat is. Mire végzek, a többiek már az ajtóban toporognak, és nevetnek azon, mennyire lassú vagyok.
Egy ideig együtt sétálunk, majd a fiúk hamar megunják, az úgynevezett csigatempómat, és úgy döntenek versenyt futnak a játszótérig. A verseny nem tart sokáig, már az első zebránál megállnak, Zayn a nyakába ülteti a kis utódját, s amint a lámpa zöldre vált, ismét futni kezd.  Nem sietek, bágyadt mosollyal az arcomon sétálok utánuk, hiszen egy helyre megyünk. Az arcomat kellemesen simogatja a langyos levegő. Tavasz van, de az idő még nem mondható melegnek, így jobban összehúzom magamon, a vékony kiskabátot. Mikor beérem őket, Michael már egy nála pár évvel idősebb kislánnyal és egy vele egykorú kisfiúval játszik. Megállok, és a tekintetemmel Zaynt keresem, akit hamar megtalálok az egyik padnál, egy pár társaságában. A férfinek félhosszú göndör fürtjei vannak, de a nő takarásban van. Ahogy odaérek, hatalmas meglepetésben részesülök. Zayn társasága nem más, mint Harry és Emily. Meghatódom, hogy ennyi idő után pont itt és pont így találkozunk. Vigyorogva ölelgetem meg őket, miközben magamban konstatálom, hogy az évek alatt semmit sem változtak.
Tavaly költöztünk a környékre, megóvva Michaelt, és a nemsokára születendő testvérét, Bruce és Josh aljasságaitól, akiket Zayn többször is feljelentett az évek során. Kiderült, hogy Josh bosszúként bérelte fel Bruce-t, aki nem a testvérem, ő csak egy szerepet játszott, hogy Josh újra magának tudhasson. A testvérem, gyerekkorunkban megszökött az egyik nevelő otthonból, és azóta senki sem látta. Örülök, hogy Harryék a közelben laknak, bár Zayn nem mesélte, de mint kiderült, a kicsik többször is találkoztak már, mikor nem tudtam Michealt kikísérni a játszótérre.
A jelenlétük cseppet sem aggasztó, inkább megnyugtat és a régi időkre emlékeztet. Harry elmeséli, hogy Liam elvette feleségül Sophiát, akik most várják az első gyereküket, Louis Eleanorral maradt, Niall pedig szakított Taylorral, mikor kiderült, ő is jóban van Joshhal, és Bruccal.
- Ha minden igaz a többiek is nemsokára itt lesznek - Emily boldogan néz az órájára, mire Harry magához vonja őt, és a fülébe suttogja, hogy ez meglepetés lett volna, de a suttogása nem sikerül elég halkra.
Emily állítása nem kevesebb, mint fél óra alatt beigazolódik, és a társaságunk kibővül, az öt ismerős arccal. Eleanor kezét egy világosbarna hajú kislány szorongatja, akit bátorítani kell, de ő is hamar odatalál a többiekhez, és fesztelenül játszani kezd. Mindenki jót nevet a mára már mindenki által ismert történeteken, miszerint. ki hogyan is ismerte meg egymást. A Zaynnel való találkozásunk bár elég érdekesen alakult, mégis a mi történetünk aratja minden alkalommal a legjobb sikert.
S azt leszámítva, hogy az életem milyen borzalmasan indult, mégis örülök, hogy azon a napon én is elmentem abba a buliba. Tisztán emlékszem, mikor Zayn leöntött vörösborral, hiszen a ruha még mindig ott lapul a szekrényemben. Bennem van az emlék, mikor másnap kiderült, hogy hozzá megyünk látogatóba, az arca mikor felismert, mikor felajánlotta, hogy nála aludhatok, amit még aznap este el is fogadtam. Mikor felajánlotta, hogy költözzek hozzá, és legyek a lakótársa, aztán ez szinte elhalványult, mikor büntetésekbe sodortam magam, s mikor úgy döntött, hogy még a lakást sem hagyhatom el. A rossz emlékek elhalványulnak, s bár az életem az elmúlt években kezdett jó irányba haladni, ha esélyem lenne megváltoztatni bármit is a múltban, nem tenném, mert tudom, hogy nekem Zayn mellett a helyem, és teljes szívemből csakis Őt szeretem.

VÉGE